Sziasztok, új lakásba költözöm nemsokára és ágykeretet nézek 160×200-as méretben, masszív, ár-érték arányban jót, tárolási lehetőséggel (40nm-be kell beférjek)

Kinek van tapasztalata ezzel az ágykerettel?

A magyarok és külföldiek 50-50%kal írják h jó is meg nem is

Köszönöm

Kizárólag olyat írj, amit az általános, vagy középiskola/gimnázium ideje alatt tanultál.

Akár tankönyvi példa, akár olyan, amit a tanárod azon kívül mesélt Neked.

Kezdem én:
Kapszula szállodák. Több évtizeddel ezelőtt mesélte egy tanárunk, hogy a japánok annyit dolgoznak, hogy sokszor napközben pár órát aludnának, vagy esetleg lekésik a hazafelé tartó vonatot, és ilyen helyeken -ilyen baromi fullasztó helyeken -szállnak meg, a költséghatékonyság jegyében.

Igazából csak szűk helyek, egy ággyal, ahova bemászol és pihensz pár órát, vagy egy éjszakát.

Már akkor is kiborító volt ez az életforma, de ha jól tudom mai napig működnek ezek a szállodák, csak ma már turisták is megszállnak ilyen helyeken.

Viszont érdekes tény volt, azóta sem felejtettem el.

Ahogy azt sem, hogy anno a Shinkansen már az 1964-es indulásakor 210-220 km/h sebességgel ment, mi azóta is vagy 50-nel robogunk.
Ma a leggyorsabb vonat, ami üzemben is van, az az Shanghai Maglev (Kína) a maga 430 km/h szerény teljesítményével.
A belvárost köti össze a repülőtérrel, ami nagyjából 30 km, és 7-8 perc a gyorsulás, lassulás miatt.
Ez nagyjából egy Nyugati-Vác távolság :)
Elképzelni nem tudom, hogy itt felszállok egy vonatra, és egyáltalán időben elindul (ha elindul), de hogy még a kabátomat sem vettem le, már vehetem is fel, mert megérkeztem.. :)

Hanyadik nemnél mondtátok azt, hogy jó hát akkor ennyi volt?

most olvastam, hogy érzéstelenítő nélkül ivartanalítottak egy állatot. és ennek sem lesz semmi következménye. az ilyen hírek annyira megviselnek, hogy sokszor azt gondolom, ebből a szörnyű világból jobb lenne távozni.

Sziasztok,

Nagyon röviden a történetem, van egy egészségügyi krónikus betegségem, ami kemény depressziót eredményezett. Emiatt 1 évvel ezelőtt elkezdtem járni egy kedves pszichiáterhez akihez havonta járok, és napi 20mg scippa antidepresszánst is szedek. A kezelések illetve a gyógyszer nagyon sokat segített a krónikus betegségem elviselésében. Viszont az utóbbi időben, elkezdtem sokat edzeni ami miatt úgy érzem, hogy még jobban érzem magam és szeretném letenni a gyógyszert és megpróbálni anélkül élni újra. Illetve nagyon sokba is kerül havonta a konzultáció.. jó lenne másra is költeni ezt a pénzt 😅 Valaki volt már ilyen helyzetben? Hogyan kell ilyen esetben megköszönni az elmúlt egy évet és elköszönni? Meg tisztában vagyok azzal is hogy egyik napról a másikra nem hagyhatom el a gyógyszereket.

köszi előre is

Sziasztok!

Egy családtagommal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni.
13 éves gyerek. Egész kicsi kora óta nagyon szenzitív volt, sokáig csak az anyukája volt az egyetlen aki kb ránézhetett. Az alvása kiskorában is problémás volt, sokat éjszakáztak vele, sokszor ok nélkül ordított éjszakákat. 3 éves kora körül elvitték kineziológushoz, aki elmondásuk szerint megoldotta a problémát, a gyerek nem sírt többet éjszaka.
Ezután is voltak nehézséges, ovis, kisiskolás korában is akadt problémája a beilleszkedéssel, ugyanis nagyon antiszociális, nem szeret az anyukáján kívül a mai napig senkivel érintkezni, szorongó. Az autóban rosszul van, a menstruációja 1 éve van meg, volt, hogy elájult, de általánosságban is annyira rosszul van, hogy ilyenkor nem is megy iskolába.
Éjszaka, hosszú éveken keresztül alva járt (nagyon durva szinteken, néha azt hittem már, hogy megjátssza).

Kb 1 hete kezdődött nála egy nagyon erős szorongás. Egész nap sírt, magába fordult, nem akar semmit csinálni. Olyanokat kérdezett, hogy mi értelme az életnek!? Éjszaka többször megriadt és sírt, hogy nagyon rosszul érzi magát (lelkileg). Nem akar iskolába menni, kedvetlen.

A szülei újfent elvitték kineziológushoz, látszólag nem sokat segített.
Az én véleményem szerint ide a kineziológus kevés, de észérvekkel kellene meggyőznöm a szüleit, hogy vegyék komolyan a dolgot.
Amúgy rendezett család, rendezett iskolai körülmények, elvileg nem történt semmi, értesítve lett az osztályfőnök is.
A gyerkőcnek vannak idegrendszeri problémái az én meglátásom szerint, de fogalmam sincs, mert nem vagyok orvos.
Csak azt látom, hogy a szülők nem kezelik a helyén a dolgot, szerintük a gyerekük telefonfüggősége és az elhízása nem az ő hibájuk, mert “nem lehet vele mit csinálni” meg “gyerek” és amúgyis mindenki más hibája, mert zombit csinálnak a gyerekből.

Én nagyon féltem a gyereket, hogy nem kap megfelelő segítséget, szeretném támogatni. Mit tanácsoltok? A tünetei alapján hova kellene vinni és mivel kellene érvelnem a szüleinek, hogy ne gondolják, hogy a kineziológia elegendő ennyi problémára.

Nekem napok óta fajt a fejem, mára rettenetesen elkezdett fájni reggel a torkom. Estére annyira rosszul lettem. Hogy számomra már félelmetes.
Csak feküdni tudok, rettenetesen fázom, fáj a fejem, semmire nincs erőm.
Közben a torok fájás kezd elmúlni, lázam nincsen.
Hallottam, hogy az elmúlt hetekben sok mindenki Covidos.
Annyira rosszul vagyok, hogy ennél 100x jobbnak érzem a szülést.

Kedvenc helyem a lakásom, kint is pedig a csendesebb hegyek - völgyek, ahol preferálisan senki nincs. Új embereket, társaságot nem nagyon szeretem. :(

Kérdeztem az AI-t, de személyes tapasztalatokra jobban vevő lennék.
Már hónapok óta diétázom, nagyon sok kilótól megszabadultam, amit eddig a mérlegen szépen lehetett is követni.

Kb. 3 hónapja elkezdtem személyi edzőhöz járni, és mivel IR-em van, metformint is el kellett kezdenem. A metformint abbahagytam 1 hónap után, mert brutál hasmenésem volt, de egyeztetve az orvossal mivel enyhe IR-em van, akkor bízzuk a diétára és a súlyzós edzésre a dolgot. XR nekem nem ideális opció.

Aug 20-án elértem súlyban egy nagyon szép mérföldkövet, mostanra papíron már 7-8 kg fogyás is lehetséges lett volna ennyi idő alatt, ehelyett semmi.

Igazítottam a makrók és kcal mennyiségét mindig az aktuális súlyomhoz.
1 hónapja napi 5k lépés helyett megvan minden nap a 10k is, korábban ez nem volt így.

Nem értem… Tuti mindent jól számolok, tudom hogy ezen tud a legkönnyebben elcsúszni, de ugyanazokat eszem amivel eddig lement a 25 kg, csak igazítva az aktuális megengedett mennyiséghez.

Nagyon örülök a centiknek természetesen, és hogy mindenki látja rajtam és dícsérnek, a ruháim is lógnak, de nem gondolom hogy annyi izmot felszedtem volna a heti 2 db edzéssel, ami ennyire elfedné a zsírvesztést.

Elromlott a mérlegem? Vegyek egy újat, vagy engedjem el ezt és ne stresszeljek rajta?

Mi késztet valakit arra (ex) hogy követés nélkül állandóan rámkeressen és megnézze az Instagram történeteimet? De ezt úgy, hogy kb. mindig az elsők között van, ám amikor egyszer megpróbáltam felvenni vele a kapcsolatot, akkor ignorált. Tudom, tilthatnám, vagy lehetnék privát, de nem akarom ezeket meglépni, csak azért mert ezt csinálja, meg persze érdekel is, piszkál, hogy vajon mi az inditéka. Mire gondolnátok?

Komolyan, mint Simba születésénél a vörös tökű pávián. És akkor jöhet a kellemetlen small talk - jajj de aranyos, ő is eszik, böfizik és alszik, mint az összes többi? Szülésnél sok kaki volt anyuka részéről? Why just why

Sziasztok! Elég költői lett a cím, de érdekelne, hogy ti egyetemista korban inkább egy fizetetlen, leterhelő, de számotokra izgalmasabb gyakornokságot, vagy egy pénzügyileg és work-life balance-ban stabilabb, de unalmasabb, később kevésbé használható melót választanátok? Mindkettő azon a területen van, amit tanulok, de elég nagy a kettő között a különbség szakterület szinten.

​

Sziasztok!

A héten megkezdtem az első napom az új helyemen,de azt vettem észre ,hogy màr egész hétvégém azzal csesztem el ,hogy mi lesz a munkába hétfőn. Nem tudom hogyan ne kattogjak ezen. Amúgy csak pár napot járok délelőtt pàr óràban. Az a baj ,hogy introvertált is vagyok ,én nem tudom hogyan ,vagy miket dumcsizzak az új kollégákkal. Én nem akarom elmondani nekik az életem ,mert munkaszempontbol kaotikus volt ,mert két szülőmet àpoltam ,és nem akarom hogy 30+ létemre így emiatt itélkezzenek,mert én amúgy az életemet szegyenként élem meg. Volt munkahelyem már, de most valamiért szorongok. Szóval holnap ismét munka amúgy az első két hét ilyen betanulos. Légyszi adjatok erőt ,mert egész hétvégén így összevolt ugorva az egésztől a gyomrom.

20 eve nem elek Magyarorszagon, de Svajcban szuletett 13 eves fiunknak nem latom, mi lesz a sulija Kecskemeten.

A svajci oktatas lexikalis szintje a beka feneke alatt a magyar kovetelmenyekhez kepest, hogy erzekeltessem a tabolsagot: a 6.os matek felveteli feladatsort 5%osra tudta megoldani 7.esen...,.itt 4-5 jegyeket kap a 6os skalan.

Emailes megkeresemre a gimik fele nem valaszolt, masik fele meg azt h mindegy hova visszuk, csak ne hozzajuk. Egyetlen jarhato utat a technikumnak latom, oda talan felveteli nelkul bekerulhet a 0. orientacios osztalyba. A nemet tanrendu merci suliban (ami kb a termeszetes ut lenne szamukra) nincs hely.

Es itt jon a szuloi dilemma: hogy mar most szakmat kell valasszon a technikumban? Milyen mod lenne megis gimibe bejutnia? Egyaltalan a gimi vagy szakma a jo irany,.tekintettel a szellemi munkasok perspektivajara (ai). Mi az a szakgimnazium? Milyen szakmat valasszon, ha kesobb azt szeretnem, hogy ne alkalmazotti palyaja legyen,.hanem tudja azt a tobbgeneracios vagyont ertelmesen hasznalni sajat ceghez, amit 2 diplomaskent en 20 ev alatt osszeraktam?

Mi lett ezekkel az emberekkel, és van-e lehetőségük megszólalni?
Hétköznapi emberek, kisemberek, közszolgák.

A Tisza Világ app ügyében a kiszivárgott adatbázis alapján kormánytisztviselőket listáztak, is megkapták az érintettek névsorát. Az ügyben Pilz Tamás volt államtitkárt már gyanúsítottként hallgatták ki.

Mi lett azokkal a kisemberekkel, akiknek a Fidesz-korszak alatt politikai kapcsolatok miatt tört derékba a karrierjük?

Szerintetek hányan lehetnek, akik így jártak, de soha nem beszéltek róla nyilvánosan?
És lenne értelme egy olyan közösségnek, ahol végre elmondhatnák a történetüket?

Ugye a nők mindig hisztiznek, nem lehet rajtuk eligazodni, félrelépnek, meg pénzéhes aranyásók. Akkor nem lenne jobb inkább átigazolni és pasival összejönni? Bennetek felmerült már ilyesmi?

Sziasztok!

Szeretnék elkezdeni színészettel foglalkozni, de a legtöbb szinházban nálam sokkal idősebb az átlagkorosztály. Milyen szinházak/impróműhelyek vannak Budapesten ahol a korosztály főleg 20-as éveikben járó fiatalokból áll?

Az elmúlt 3 hétben már legalább a második ilyen cetlit látom. Szerintetek ez tényleg igazi? Van aki erre reagál?

1. osztályos lenne. Angolul megtanul írni és olvasni de magyarul nem. Magyarul beszél egy kicsit és nagyon sokmindent megért, a beszéddel nem is lenne gond mert abba gyorsan belerázódik.

Viszont ha a tanítónő elkezd valamit diktálni akkor nem fogja tudni leírni, ezzel hátrányba kerül a többiekhez képest akik az első osztályt is Magyarországon járták. Kétlem hogy a legtöbb iskolában, főleg vidéken külön foglalkoznának azokkal a gyerekekkel akik külföldről jöttek haza.

A masik opció hogy ismétli az első osztályt Magyarországon, így rendesen megtanul mindent. Viszont igy a tanulmányokban csúszik minden 1 évet. Pont nyár végén van a szülinapja, ezért ő mindig a legfiatalabb az óvodában/iskolában, így nem az lenne hogy sokkal idősebb a többieknél, főleg ha más is van aki visszatartotta a gyerekét.

Amikor én voltam iskolás akkor minden osztályban volt 2-3 olyan akit óvodában visszatartottak.

Ismerőseim, akiknek már gyereke van pár éve, jelentősebben öregebbeknek néznek ki, mint akiknek nincs.